Befejezetlen, ámde igen értékes életműve révén biztosította helyét a magyar művészettörténeti kánonban.
Képei közgyűjteményekben, állandó kiállításokon szerepelnek. A hatvanas években induló generáció meghatározó egyénisége,
noha festői problémafelvetései jóval konzervatívabbak voltak, mint a Képzőművészeti Főiskolára vele egy időben járó kortársaié (pl. Altorjai Sándor, Bak Imre, Deim Pál, Gyémánt László).
A főiskolán Kmetty János és Bernáth Aurél növendéke volt. Diplomamunkáját már nem fejezhette be,
élete utolsó másfél évét idegszanatóriumban töltötte, ott halt meg huszonhét évesen.
Festményein az őt körülvevő világból vett témák szűk köre jelenik meg, csendéletek,
a műtermének tárgyai, önarcképek, a szanatórium parkja.
A képein megjelenő festői problémák a feszes komponálás, az anyagszerűség érzékeltetése és az expresszivitás köré rendezhetők. A Gruber Béla művészetét Bernáth Aurél mellett szinte elsők között méltató Németh Lajos így fogalmazott „a cézanne-i formanyelv műveiben Van Gogh indulatával telítődött”.1
Némethnek – Fülep Lajos tanítványaként – feltehetőleg nem Gruber kompozíciós megoldásairól jutott eszébe Cézanne.2 A részben Fülep által fémjelzett korai magyarországi Cézanne-recepció központi problémája az anyag, az anyagok ábrázolása, amelyet Fülep összefüggésbe hozott Cézanne „primitívségével”, a természet elfogulatlan látásával. 3
Mindezek a festői problémák Gruber festményeinek is sajátjai. Festékhasználatának durvasága, a felvitt rétegek vastagsága, plasztikus hatása egyszerre hangsúlyozzák az ábrázolt tárgy és a festmény anyagiságát. A színek intenzitása, az ecsetvonások nyersesége a művészt feszítő indulatok hevességéről árulkodnak.
Gruber Béla képeinek, hagyatékának gondozását halálos ágyán nővérére, Ágotára bízta. Testvére a vállalt feladatot évtizedeken keresztül lelkiismeretesen végezte, a fennmaradó írásos hagyaték és a művek számbavétele mellett a művész halála után folyamatosan gyűjtötte a Gruber Béla művészetének recepciójára vonatkozó forrásokat.
Az általa őrzött írásos hagyatékot és recepciótörténeti gyűjtést Strakovitsné Gruber Ágota 2017 júliusában nagylelkűen a Szépművészeti Múzeum - Magyar Nemzeti Galéria adattárának ajándékozta. Az intézmény vállalta az anyag Interneten való közzétételét, amely kötelezettségének a következő három év során a jelen honlap fejlesztésén keresztül kíván eleget tenni.
1 Németh Lajos: Modern magyar művészet, Corvina Kiadó, Budapest, 1968, 142.o.
2 Cézanne kompozicionális megoldásait Jobbágyi Zsuzsa emlegeti Gruber Bélával kapcsolatban. Ld. Gruber Béla emlékkiállítása, Magyar Nemzeti Galéria 1978. június-július, katalógus bevezető.
3 Gosztonyi Ferenc: A magyar Cézanne-recepció korai történetéből: Fülep és Popper (1906-10), In: Szerk.: Geskó Judit Cézanne és a múlt. Hagyomány és alkotóerő: Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2012. október 25 - 2013. február 17. Budapest: Szépművészeti Múzeum, 2012, 179-190. o.
A HONLAP